Nálunk csak olyan emberek vannak, akik szenvedéllyel tudják végezni a munkájukat – interjú Németh Zoltánnal

Németh Zoltán életét egy jelenlegi kollégájával való találkozás változtatta meg, így lett ingatlan értékesítő. Ezt azóta élete eddigi legjobb döntésének tartja, és ma már nem is tudná magát más munkahelyen elképzelni.

Mutasd be egy kicsit magad kérlek. Mit érdemes rólad tudni?

Németh Zoltán vagyok, 26 éves. 23 évesen kezdtem el az ingatlanokkal foglalkozni. Korábban még egy százas boltban dolgoztam árufeltöltőként, az volt az első munkahelyem. Később az építőiparban is dolgoztam. Ekkor jöttem rá arra, hogy szeretnék magamnak egy „tisztább” munkát, így jött a pincérkedés. Mondtam magamban, „Fú, a barátaim is nyomják, valami elegánsabb helyre elmegyek én is”. Így szezonális hajókon szolgáltam fel néhány évig. Később jött a gondolat, hogy szeretnék még elegánsabb munkakörben dolgozni és ekkor láttam elérkezettnek az időt arra, hogy ingatlan-tanácsadó legyek.

Hogyan kapcsolódik ez a szakmádhoz például? Mi az eredeti foglalkozásod?

Az eredeti szakmám az a pincérkedés. Ott alapvetően mindig megtaláltam a közös hangot az emberekkel. Próbáltam minden napom úgy élni, hogy „ez egy másik nap, másik emberekkel”, próbáltam mindig pozitív maradni. És mivel alapvetően jól kijöttem az emberekkel, azt gondoltam, hogy akkor egy nagyobb lépcsőfokot kellene lépnem. Az ingatlanozás egy sajátos pszichológiával rendelkezik. Tudnunk kell, mit szeretnének az emberek, különben nem tudunk segíteni. Szóval hiába van valakiben meg a szándék, hogy lakást akar vásárolni, mi rengeteg kérdést teszünk fel neki azért, hogy megtudjuk, mi lenne számára a legjobb választás.

Hogyan kerültél erre a pályára? Miért pont az ingatlanozás?

Én ugye egy kávézóban dolgoztam és Izsó István – jelenlegi kollégám – mindig bejött hozzám és láttam, hogy elegánsan öltözött, öltönyben és nyakkendőben jár. Már tudtam, hogy mit iszik, mindig kávéval szolgáltam ki, és két év után szóltam Istvánnak, hogy mi lenne, ha én is belevágnék az ingatlanozásba. Ő persze egyből felkínálta a segítségét és találkoztunk egy kávézóban, de már nem, mint vendég és pincér. Elkezdtünk a szakma fortélyairól beszélgetni és, hogy mi is ez a munka valójában. Nagyjából innentől kezdve lehet mondani, hogy ingatlanozással foglalkozom.

Milyen pozíciót töltesz be a TOP3 Ingatlanon belül?

Jelenleg ingatlan-tanácsadó vagyok. Igazából mondható, hogy itt vagyok az első 8 ember között, miután megalakult a cég. Ugye nyolcan kezdtük, most közel 60-an vagyunk. Nyilván azóta  már 3 irodánk is lett, gyarapodunk rendesen. De csak is olyan emberek vannak itt, akik szenvedéllyel tudják ezt a munkát csinálni. És tényleg egy nagyon jó a csapat, ami rendkívül fontos. Minden reggel felkelünk, ugyanazt csináljuk, de egy másik poénnal indítjuk a napot, szóval itt teljesen más.

Nem féltél egy másik munkától, vagy hogy más munkarend alapján kell dolgoznod?

Dehogynem. Ha az ember megtanulta azt, hogy 8 órát más osztja be, akkor szokatlan lehet neki eleinte, hogy itt magam osztom be ezt az időt.. Itt derül ki igazán az emberről, hogy mennyire akarja azt, amit csinál. Mennyire akar dolgozni és, hogy mit lát a munkában.

Ha egy hónapig dolgozom és mondjuk nem adok el, akkor tudom, hogy a következő hónapom sikerülni fog, mert beletettem az időmet, munkámat, energiámat, rossz-jobb napjaimat. Szóval igazából, ebből nem nagyon lehet úgy kiszállni, hogy nem leszel elégedett a végére, mert a befektetett munkának meg lesz a gyümölcse, az egyre több elégedett Ügyfél.

Most már életed része lett az ingatlanozás?

Pontosan. Én is belekalkuláltam az életembe, nekem is már kialakult a rutinom. Szeretek korán reggel bejönni az irodába hiszen, ha reggel felkelünk, teljesen máshogy indul a nap, mintha délben ébrednénk és már a fél napot átaludtuk volna. Ilyenkor feleannyi dolog fog velünk történni, mintha időben kelnénk, bejönnénk és csinálnánk. Sokan 6 órákat dolgoznak. Vendéglátósként dolgoztam 16 órákat is, de tudom, hogy itt, ha kevesebbet, 10-12 órát lenyomok akkor annak már biztosan lesz eredménye. Sokan azt hiszik, hogy nem csinálunk semmit, és hogy csak bejövünk és felrakunk egy hirdetést, de azt valahogy el kell érni, hogy az bevonzza az érdeklődőket, vagy az embereket és legyen megbízásod.

Tehát akkor a vendéglátásban szerzett állóképességet itt is tudod kamatoztatni?

Igazából teljesen más a kettő. Nyilván most már ugye autóban ülök, így az állóképességről beszélni már teljesen más. Ott 16 órát álltam, míg itt most pont ez az, hogy inkább ülök. Persze van az a része, amikor jobbra-balra megyek, dokumentumokat szerzek be, fotózok vagy ingatlant veszek fel. Na jó viccet félretéve, még mindig kamatoztatható ez a mentális állóképesség.

Van –e esetleg kedvenc történeted, ami a TOP3 Ingatlanon belül megtörtént veled és szívesen elmesélnél?

Engem mindig pozitív dolgok érnek. A kedvencek, azok a céges nyaralások – persze csak a kő kemény munka elvégzése után. Amikor a vezetőnk azt mondja nekünk, hogy a maximumot teljesítettétek, cserébe megkapjátok ezt. A közös utazásnak nyilván nagyon örülünk, hisz akkor tudunk még jobban megismerkedni egymással csapaton belül. Nálunk nagyon sok csapatépítő rendezvény van, ami nagyon fontos, mert így könnyebben megtaláljuk a közös hangot annak érdekében, hogy megfelelően tudjunk értékesíteni.

Mik a személyes céljaid?

Nyilván ez egy hosszú távú dolog, de szeretném, hogy a szakmán belül ismerjenek és elismerjenek. Nyilván itt is a tanácsadón felül azért vannak vezető pozíciók. Idővel én is magasabb pozícióba szeretnék lépni. Ehhez be kell járnom az utat, de nyilván tudom, hogy mindenekelőtt bele kell tennem a megfelelő energiát a munkámba.

A személyes céljaim közé tartozik természetesen egy saját kis otthon megteremtése is. Ez a legfontosabb, ami most előttem lebeg. A házikó után pedig mi jön? Egy család. Szóval hosszabb távon nekik szeretnék mindent megteremteni.

Szerinted mi az oka annak, hogy Magyarországon annyira nem nagyon kedvelik az ingatlanosokat? Mit gondolsz, miért kell ennyire megküzdeni a sikerért? Sokan azt gondolják, hogy a szakma tele van alkalmatlan emberekkel, mit gondolsz erről?

Ebben egyetértek. Nagyon sokszor hallok én is tapasztalatokat, és ilyen ingerek érnek engem is. Kimegyek egy-egy lakásba és hallom, hogy milyen erőszakosak az emberek. Mindenki arról beszél, hogy mennyire ügyes, mit ad el. Én például úgy gondolom, hogy sokkal fontosabb az, hogy mit akar az ügyfél és, hogy az ő vágyaira építsünk, mintsem, hogy a tanácsadó motivációjának legyen kiszolgáltatva az egész.

Mondhatjuk tehát, hogy ez a szakma egy kicsit felhígult ilyen szempontból. Sokan elfelejtették, hogy ezek nem csak lakások, hanem élethelyzetek, amiket meg kell oldanunk és nem véletlenül hívnak minket, mint szakembereket, hogy oldjuk meg. Vannak akik, nem szakmai színvonalon végzik a munkájukat, mégis elkérik érte a pénzt. Azt látom, hogy nem figyelnek oda eléggé az emberekre. Mi, amikor elvégzünk egy munkát, közben végig az ügyfélre figyelünk, és az alapján csináljuk végig az ügyleteket.
„Valahogy mindig van” szokták mondani az emberek itt is, de olyan nincs, hogy ne tudjuk összehozni egy birtokba adásnál a kellemest a hasznossal. Szóval mindig minden lehetséges, csak az emberek úgy vannak vele, hogy nem próbálják meg és feleannyi energiával akarnak megoldani helyzeteket és szimplán elkérni a céges jutalékot.

Hogyan mutatnád be a TOP3 Ingatlant általánosságban?

Általánosságban azt mondanám, ami a nevében is benne van, hogy „TOP”, ami a sikert és az eredményt mutatja. Itt a legjobb csapat dolgozik, nagyon jó a hangulat, mindenki mosolyog a másikra, amire nagy szükségünk van. Azt látom, hogy szakmailag is szó szerint nagyon toppon vannak az emberek.

Hozzánk nem egyszerű bekerülni és nem egyszerű bent maradni sem. Tehát, oké, hogy itt van az a sok mosoly és hülyéskedés, de ott van mellette egy nagyon komoly teljesítmény is. Azt látom, hogy a TOP3-hoz azért jönnek az emberek, hogy az álmaikat megvalósítsák. Nem mindegy hogy az emberek a csekkekért dolgoznak, vagy az álmaikért. Mert, ha az álmainkért dolgozunk, akkor már a csekkekkel nem lesz gond, menet közben. Itt teljesen más a gondolkodásmód, mint máshol.

Mik a főbb különbségek? Mi az, ami titeket pozíciónál, megkülönböztet más irodákhoz képest?

Alapvetően az irodai körülmények, az épületeink belső elrendezése, az fontos. Nem lennénk túl hitelesek, ha egy panel aljában akarnánk egy 20, 30, vagy 60 milliós ingatlant értékesíteni.  A másik az, hogy sokan nem figyelnek oda a megjelenésükre. Nyári időszakban más cégek munkatársai van, hogy strandpapucsba mennek ki a helyszínre. Szerintem nagyon fontos, hogy alkalomhoz illő ruhát vegyünk fel. Tudjuk, hogy ha elmegyünk valahova akkor a céget képviseljük. Nem teszünk semmit, ami a cég hírnevére negatív hatással lenne. Rendszeresen részt veszünk képzéseken is. Szóval maga a csapat, az öltözködés, az irodák és a gondolkodásmód az, ami megkülönböztet minket.

A másik, ami fontos, hogy nálunk nem főnök, hanem vezető van. Óriási különbség. Míg a főnök dirigál, addig a vezető elől megy és segít. Én itt vagyok három éve és ezt a mai napig tapasztalom, hogy nálunk a vezetők és a mentorok a legjobbat akarják nekünk.

Legalább ekkora fontossággal bír a fejlődés is! Az itt eltöltött három évem alatt rengeteget fejlődtem, amit nem is vettem észre, csak útközben tapasztaltam, hogy mennyire másképp beszélek, vagy másképp kommunikálok, hangsúlyozom. Sokkal jobb emberismerő lettem, mint korábban. Ez is nagyon fontos, hogy egyáltalán kit hogyan szólítunk meg. Mert egy időst is le lehet tegezni, ha azt látjuk rajta, hogy ő azt szeretné. Szóval ezek szerintem nagyon fontos dolgok.

Mi a véleményed a csapatról?

Én nagyon szeretem ezt a csapatot. Valamelyik nap el is gondolkodtam, hogy mi lenne, ha nem itt dolgoznék. Nem tudok ennél jobbat, mindenkivel jóban vagyok és megtalálom a közös hangot. Jó a hozzáállás, a munkamorál és bármi baj van bárkivel, ott vagyunk és segítünk. Mint egy nagycsalád. Ami közel 60 fős, így tényleg nagynak mondható.

Tehát akkor nem csak a szakmai életútját segítitek egymásnak, hanem emberileg is ott vagyok egymásnak?

Természetesen. Emberileg is segítünk egymásnak. És bár igaz, hogy van egy pár huszonéves – én is az vagyok – de mennyivel másabb egy idősebb korosztálytól tanulni, akik már kijárták azt az utat, amin mi még csak most haladunk, és ha tanulunk a tapasztalataikból könnyebb dolgunk is lehet. Tehát itt a 12-15 éves szakmai rutin és tapasztalat nagyon sokat jelent nekünk. Én még csak 3 éve vagyok a cégnél, mi lesz akkor 12 év múlva? Ez nagyon sokat jelent.

Mik a kihívások vagy nehézségek ebben a szakmában szerinted?

A kihívás talán az, hogy az embernek muszáj céltudatosnak lenni. Mit, mikor, miért csinálok. Nem halogatni a dolgokat, hanem folyamatosan észben tartani és megtenni a szükséges lépéseket. Ha például bejön egy feldolgozandó anyag egy ingatlanról, azt azonnal fel kell tölteni az internetre.

Szerinted mik azok a készségek, képességek, amik elengedhetetlenek a te pozíciódban, vagy ebben az egész szakmában?

A szorgalmat tudnám elsőként mondani. Nekem a vezetőm mindig azt mondta, hogy: „Zoli, nem kell ide tehetség, ha szorgalmas vagy, az már bőven elegendő. A tehetség az csak egy plusz.”

A másik, ami szintén nagyon fontos: az alázatosság. Szóval nekünk az alázatos szorgalom a legfontosabb, a céltudatosság mellet. A többi mind magától jön. A legtöbb készség pedig tanulható.

Mennyire szűritek az új munkatársakat? Mi alapján döntitek el, hogy valaki alkalmas –e vagy sem? Vannak különböző rosták? Mi alapján ítélitek meg egy ember alkalmasságát?

Én nem interjúztattam még embert. Láttam, ahogy jönnek-mennek. Nyilván vannak előre elkészített kérdések, de szerintem a legfontosabb, hogy milyen egy adott személy megjelenése, és miként kommunikálja a személyes törekvéseit. De ami talán a legfontosabb, az az illető személyisége. Mert ha látszik is, hogy „zöldfülű” ebben a szakmában, egy jó személyiségből még simán lehet tökéleteset faragni. Pont ez lehet az oka, hogy több körösek nálunk az interjúk, mert minél többször nyilvánul meg valaki, minél több vezetőnk látja, annál több dolog derül ki az adott személyről. Több szem többet lát. Van, hogy megadják az esélyt, de aki ide jön, annak komolyan kell vennie a feladatát. A hülyéskedésnek is megvan nyilván a maga ideje, de alapvetően keményen kell dolgozni és csinálni. Nem csak azért dolgozunk, hogy meglegyen a sárgacsekk, mert azt bárhol megtehetjük. Akik itt vannak, ők az álmaikért dolgoznak.

Mi az, ami büszkeséggel tölt el abban, hogy itt dolgozhatsz?

Nagyon büszke vagyok arra, hogy elismert és tapasztalt emberekkel dolgozhatok, akik már jó ideje benne vannak a szakmában. Nyilván fiatalokkal is találkozom, de más a kettő, nem lehet összehasonlítani. Rutinos emberek vannak itt, akik tényleg rengeteg időt és energiát tesznek bele a munkájukba, hogy elérjék a céljaikat. Egyszóval hatalmas büszkeséggel tölt el, hogy emberileg és szakmailag is jó emberekkel vagyok körülvéve, akiktől rengeteget tanulhatok.

Van esetleg egy olyan vicces, humoros vagy rendhagyó történeted, ami a karriered során megtörtént veled és szívesen elmesélnéd?

A legviccesebbet sosem fogom elfelejteni. Nekem viszonylag mély hangom van, de ránézésre azt mondanák, hogy nagyon fiatal vagyok. Minden úgy indul, hogy egy telefonbeszélgetés történik az ügyfél és köztem. Felhívtam az ügyfelet, szimpatikusak voltunk egymásnak hang alapján és kimentem megnézni az ingatlant. Kinyitották az ajtót, ahol elég nagy szemekkel néztek rám. Azt hittem, valami koszos rajtam, de kiderült, hogy ők egy százkilós embert vártak a hangom alapján. Mondtam én csak a fele vagyok, de remélem nem probléma. Majd bementem és megnéztem a lakást.

Szóval vannak ilyen megmosolyogtató történeteink. A mai napig találkozom ilyennel, de ezzel nincsen semmi baj. Lehet humoros az első benyomás, de utána jön a szakmai tudás, ami megkülönböztet minket, és amiért bizalmat szavaznak nekünk az emberek.

Folyamatosan tapasztalom az attitűdváltozást az emberekben. Nagyon sok helyre megyek ki, ahol akár tízen hirdetik az ingatlant, de nem tudnak vele mit csinálni. Én már egyből látom a megoldást előre. Nyilván nem fogok titkokat elárulni, hogy hogyan csinálom mindezt, de már az egy hatalmas segítség, hogy elmondom miben tudnék neki segíteni, hogy nyeresége legyen, az sokkal fontosabb. Egy ilyen szituációban már megváltozik az ember véleménye.

Ha azt tapasztalják, hogy ez a fiatalember véghez tudja vinni azt, ami keveseknek sikerült, akkor már a bizalom is erősödik. Ezek a visszajelzések folyamatosak, hisz a legjobbat próbáljuk nyújtani. Egy minimális bizalomra az elinduláshoz mindig szükség van, de ez akár odáig fokozható, hogy egy ügyfél később elhív magához egy ebédre. Engem nagyon sokat hívnak úgy, hogy „Zoli gyere, nézd mit adtál el. Felújítottuk a lakást és nagyon boldogok vagyunk.” És jó odamenni egy olyan lakáshoz, amiről tudtam, hogy alapjaiban jó és a legjobbat ki tudták hozni belőle. A tanácsaimat is sokszor megfogadják, akár színekben, vagy az elrendezésben. Ezek jó élmények és jóérzéssel töltenek el, hiszen számomra az a legfontosabb, hogy az ügyfeleim elégedettek legyenek.

Mi lenne az a történet, amit a TOP3 Ingatlan keményfedelű könyvébe mindenképpen beleírnál? Van –e szépsége, vagy nemessége ennek a szakmának? Vannak –e megható élettörténetek?

Ilyen történetekből ezret tudnék felsorolni, nem csak a saját példáimon keresztül. A kollégáimtól is hallok olyan sztorikat, amikben elmondják, hogy voltak olyan tulajdonosok, akiket csak egy hajszál választott el attól, hogy az utcára kerüljenek. Végül sikerült megoldaniuk a helyzetet, ráadásul egy kis megtakarításuk is maradt az ügyfeleknek, amiből újra tudták építeni az életüket. Ezek azért hatalmas dolgok, hiszen ezeket a drámai élethelyzeteket, amik a hatásunkra oldódnak meg, egész biztos, hogy gondolkodás nélkül beleírnám abba a bizonyos könyvbe.


, 2018. április 15